2015. szeptember 10., csütörtök

Kapros durbancs


Ez a furcsa nevű sütemény férjem szülőfalujában nagyon közkedvelt. Általában tavasszal készül, amikor kikel a friss kapor. Eredetileg kenyér tésztából sütik, de most egy tejes kelt tészta lett az alapja. Unokatestvér találkozóra mentünk, ott készítette egy kedves rokon.

Hozzávalók:
1 kg liszt
5 dkg élesztő
1/2 l tej
1 púpos evőkanál só
bors
kapor
olaj

Elkészítés:
Az élesztőt a szokott módon felfuttatjuk, majd belekeverjük a lisztbe, és a tejjel hólyagosra dagasztjuk. 4 cipóra osztjuk, kinyújtjuk. A cipókat megkenjük olajban dinsztelt vágott kaporral, feltekerjük és megkenjük zsírral. Hagyjuk egy kicsit kelni. Előmelegített sütőben 170 fokon megsütjük. Van, aki csak borsot szór a megkent tésztára, kaprot nem. Itt fele-fele arányban készült.


Balra a kapros.

Bibliás elmélkedés:
Jó és rossz kovász 2. rész
Jézus mondja:"Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától. Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától."

Rossz kovász
A kovász az élesztőhöz hasonlóan megdagasztja a tésztát. Egy kis mennyiségből nagy adag lesz. Az előző bejegyzésben a jó kovászról írtam. Most a rossz kovász következik. Hasonló hatást fejt ki, mint a jó kovász, csak fordított előjellel. 
Csiha Kálmán erdélyi püspök Isten ösvényein című könyvében egy tanulságos történetet idéz. Egy Swabedoo nevű faluban kis emberkék éltek. 



Boldogok voltak, és időnként kis meleg szőrméket ajándékoztak egymásnak szeretetük jeléül. A falun kívül egy manó lakott, aki ezt a szokást nagy szamárságnak tartotta. Egyszer, amikor kapott egy szőrmét egy barátságos manótól azt mondta neki, hogy előbb utóbb el fognak fogyni a szőrmécskéi, ha mindenkit megajándékoz vele. 



A kis ember zavarba jött, és amikor találkozott egy barátjával, akivel már sok szőrmécskét kicserélt, csak hideg pillantására méltatta. Azt is mondta neki, hogy vigyázzon a szőrmékre, mert hamar elfogynak. A rossz példa ragadós lett. Már nem cserélték ki a szőrméket, bizalmatlanul méregették egymást, sőt még szőrmerablás is előfordult. A szívük kezdett megkeményedni, már nem törődtek úgy az idősekkel. A manó látta, hogy tragédiára is sor került, és kitalálta, hogy ajándékozzanak köveket egymásnak. 



Ezek azonban összeszurkálták a kezeiket, és nem okoztak örömöt. Újra elkezdtek szőrméket ajándékozni, de már soha nem vált szokássá, mert feltételhez kezdték kötni: megérdemli-e, visszakapom-e tőle stb. Az öröm és szeretet elfogyott a Swabeedook földjén. 
"Isten a szeretet puha, meleg szőrmécskéinek ajándékozását bízta ránk. Szívemből kívánom - írja Csiha Kálmán-, hogy sohase furakodjék a szívetekbe valamilyen manó, mert az áll írva a Szeretet himnuszában: "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom." ( Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első levele 13. rész 1-3. vers)
Itt is olvasható a történet bővebben (6. mese):

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése