2015. január 29., csütörtök

13.hely

Nagy örömömre a magyar csapat 13. lett a rangos nemzetközi versenyen, a Bocuse d'or-on. Kitűnő séfek mérik itt össze tudásukat, és csak büszkék lehetünk az eredményre. Mivel a világevő blog megengedi  link közlését, hát megteszem, hadd olvassák minél többen, és lássák, hogyan lett a gyöngytyúkból gömböc és hasonlók.

2015. január 19., hétfő

Áfonyás göngyölt csirkemell



Nagy a család, szenteste már nem tudunk mindannyian összejönni, de szeretnénk találkozni, ezért év végén vagy elején gyűlünk össze. Most mi láttuk vendégül a rokonokat, illetve inkább csak a helyet adtuk, mert valójában mindenki hoz valamit az ebédhez. 20-an voltunk.
Én pulykanyaklevest készítettem a húsleves receptje alapján, töltött káposztátgluténmentes diótortát, és gombás-tejszínes csirkemellet. Sógornőm sülteket hozott, sós és édes süteményeket. Egyik lányom tésztasalátát, egyik unokahúgom hortobágyi húsos palacsintát,  a másik túrótortát  hozott. Remélem, nem felejtettem el semmit.
A képen Áfonyás göngyölt csirkemell látható, sógornőm remeke.

Hozzávalók: 
3 fél csirkemell
3 szelet gépsonka
1 csomag bacon
3 marék aszalt áfonya
1 marék mazsola
1 evőkanál kandírozott citromhéj
2 dl fehérbor, ha száraz, akkor egy kis cukor vagy méz is
fél narancs leve
olaj
2 szelet füstölt sonka
1 dl tejszín
1 teáskanál liszt

Elkészítés:
A csirkemelleket belülről bevágta, és egy nagy lappá kifordította. Ráhelyezett egy-egy szelet gépsonkát, és egy csík aszalt áfonyát, majd visszahajtotta, és betekerte baconnel és alufóliával. Egy fedett serpenyőben, némi víz hozzáadásával puhára párolta. Kivette a fóliából, és a benne lévő levet felfogta egy lábosban. Hozzáadott 2 dl fehérbort, két marék aszalt áfonyát, egy marék mazsolát, egy evőkanál kandírozott citromhéjat, fél narancs levét. Két szelet füstölt sonkát egészen apróra vágott, egy kis olajban megpárolta, és hozzáadta a boros gyümölcsökhöz. Addig főzte, amíg a sonka megpuhult, de nem főtt szét. Az elfőtt levet egy kis vízzel pótolta. A végén 1 dl tejszínbe elkevert 1 teáskanál lisztet, és ezzel behabarta a mártást.

Bibliás elmélkedés:
"Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, egyik fölemeli társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." (Prédikátor könyve 4.9)

2015. január 12., hétfő

Sára lángosa



Amikor elkezdtem a blogot írni, az volt a tervem, hogy végigfőzöm a bibliai szakácskönyvet. Aztán meggondoltam magam, mert nehezen tudtam volna beszerezni a hozzávalók egy részét, és nem is ettem még hasonló ételeket. Így csak most került sor az első ételre, a fahéjas lencsére, amelyet az előző bejegyzésben olvashatnak. De nem hagyott nyugodni a dolog, így most újabb recept következik. 
Ez valójában nem lángos, hanem egy sütőben sült, lapos kenyér. Nagyon egyszerű, de finom.
Hozzávalók:
30 g élesztő
2 evőkanál olívaolaj vagy olvasztott vaj
1 teáskanál só
300 g víz
500 g búzaliszt
Elkészítés:
Az élesztőt a sós vízben feloldjuk, hozzáadjuk az olajat vagy a vajat, közben kevergetjük. Belekeverjük a lisztet, és alaposan meggyúrjuk. Kendővel letakarjuk, hidegen állni hagyjuk 15-20
percig. A megkelt tésztát négyfelé osztjuk, és lángost formálunk belőlük, majd ismét állni hagyjuk. Előre forrósított sütőben 200 Celsius fokon 20-30 percig sütjük.
Én vajat használtam, sülés után pedig megkentem vajjal a tetejüket. 



Már sültek, amikor rápillantottam a könyv borítójára. Sajnos elfelejtettem bevagdosni őket, de a recept nem írta.

Bibliás elmélkedés:
Sára nagyon fontos szereplő a Bibliában. Már nagyon idős ahhoz, hogy gyermeke szülessen, de Isten újra és újra megígéri férjének, Ábrahámnak, hogy fia lesz. Angyalok hozzák ezt a hírt egyik alkalommal, nekik süti ezt a lángost. Sára nem bízik az ígéretben, és beküldi a szolgálóját Ábrahámhoz, hogy az gyermeket nemzzen neki. Meg is születik Ismael, de nem ő lesz a kiválasztott, hanem az arabok fogják ősatyjukként tisztelni, akik gyakran ellenségként tekintenek a zsidókra. Sára hitetlensége tehát sok bajt okoz később, de egy évre rá, az ígéret szerint, megszületik a fiú, Izsák.
Kálvin könyvét olvasom most a boldog mondásokról. (Máté 5.) Arról ír, hogy a körülményeink ellenére boldogok lehetünk, és békességünk lehet a nehézségekben is, ha Isten ígéreteit tartjuk szem előtt. Ez úgy lehetséges, hogy olvassuk a Bibliát, és elmélkedünk róla, hagyjuk, hogy Isten beszéljen velünk, mert Ő nem személytelen erő, hanem élő lélek, személy, akihez beszélhetünk, aki meghallgat, és megvigasztal.
Néhány ígéret az életemből: 
"Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti." (Zsoltárok 37.5)
"Aki vetőmagját sírva hozza, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126.5)(gyermekeimről, amikor aggódtam értük)
"Az igazaknak valóságos jót rejteget."(Példabeszédek könyve 2.7)

2015. január 1., csütörtök

Malacsült, bibliai fahéjas lencsével





Az előző bejegyzésemben hagyományaink mellett kardoskodtam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak magyar ételeket főznék, vagy ezt javasolnám. A világ kitárult, és a magyar konyha már a régi időkben is befogadó volt, mint népünk is. Sok, hagyományosnak gondolt ételünket főzik más népek is, van, amit mi vettünk át, mint például a lecsót. 
Azért nem főznék pulykát karácsonykor, legyen ez az angoloké. Mi halat eszünk, disznótorost, és mákos, diós süteményeket készítünk hozzá. Természetesen nem ítélek el senkit, aki másként gondolja. Magam is szorgalmas olvasója vagyok olyan blognak, ahol angol ételek készülnek szenteste. Sőt, karácsonyi puncsom is angol hagyomány, bár ajándék, nem saját készítés.
Nem babona, hanem a szokás miatt sütök szilveszterkor malacot, és lencsét is szoktam készíteni. Idén ez utóbbival újítottam, és a Bibliai szakácskönyv alapján főztem meg. Persze ez sem magyar, de keresztyénségünk a Szentírásban gyökerezik, így nem idegen az ünneptől.
Ritkán veszek kész fűszersót, most is magam kevertem ki. 


Mozsárban törtem meg a színes borsot, köményt, kevertem bele majoránnát, egy evőkanál sót, és olajat. Ezzel dörzsöltem be a húsdarabokat, és egy éjszaka hagytam állni. A bőrös részt éles késsel bekockáztam. 






Másnap beáztatott Pataki tálba helyeztem, meglocsoltam egy dl vörösborral öntöttem még alá 2 dl vizet, tettem közé néhány répát, két zellerlevelet, rá vöröshagymakarikákat, és fedő alatt lassú tűzön pároltam a sütőben. Amikor puhulni kezdett, levettem a fedőt, és pirosra sütöttem. 




A lencsét a bibliai szakácskönyv alapján készítettem el.  Kétféle receptet közöl. A híres nem ez, hanem a vöröslencsés változat, de ahhoz nem volt itthon minden alapanyag.
Hozzávalók: 
250 g tányérlencse
1 l víz
1 evőkanál olívaolaj vagy vaj
1 fej hagyma felaprítva
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 kisebb póréhagyma karikára vágva de újhagymát használtam
1 teáskanál őrölt kömény, koriander, fahéj (nem tévedés: fahéj!) vegyesen
1 csapott teáskanál só.
(citromlé)


Előzőnap megmostam és beáztattam a lencsét. 
1 evőkanál vajon üvegesre pároltam az összekockázott vöröshagymát, majd hozzáadtam a fokhagymát, az újhagymát és együtt pároltam őket egy kicsit. Utána belekevertem a fűszereket, pirítottam még, és hozzáadtam a lencsét, együtt pirítottam tovább. Végül felöntöttem az áztatóvízzel, és puhára főztem az egészet. A recept szerint csak a végén kell beletenni a sót, de én eltértem ettől.  1 teáskanál citromlevet adtam hozzá, amikor készen volt. A víz sok, 8 dl is elég lett volna. 
Nagyon finom lett, az ízek teljesen összeértek. 




Bibliás elmélkedés: 

A Bibliában Ézsau eladja elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. (I. Mózes 25. 27-34) Az elsőszülöttség isteni ajándék volt, számos előjog kapcsolódott hozzá: az atyai áldás, a nagyobb örökség stb. Ézsaut azonban annyira hatalmába keríti a testi vágya, az éhség, hogy semmivel sem törődik, csak jóllakjon. A történet azt az embert példázza, akit a vágyai hajtanak, a pillanatnyi szenvedély. Mennyire hasonló kísértések érnek minket is manapság: vedd meg, akár kölcsönből is! Élj a mának, ne törődj a jövővel! Csak most, csak neked. Aztán jön a kiábrándulás, a csalódás, mert ami annyira csábítónak tűnt, felfal minket. Vágyainkat Isten kezébe le kell tennünk. Ő jobban tudja, mit hoz a jövő, segít jó döntéseket hozni. 

Új évi ima

Áldd meg, Úristen számunkra ez évet,
Hogy magasztaljon Téged minden ének,
És áldásodat a lelkünk érezve,
Feljusson az égbe!

Szentlelked legyen mindenben vezérünk,
Tanácsadónk és irányítónk nékünk.
Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek,
Csak amely él Érted!

Az igazmondás, tisztelet és hála
Szívünkben leljen örökös lakásra,
Hiábavaló dolgoktól óvjon meg
Megmentő kegyelmed!

Áldd meg Úristen számunkra ez évet,
Hogy megismerjen minden lélek Téged;
Elhagyva a romlott, bűnös világot, –
Köszöntse Országod.

Nyisd ki a kapudat, ha zörgetünk Nálad,
Hallgasd meg ezt az újévi imánkat,
Hogy áldásodat a lelkünk érezve

Feljusson az égbe! 

(Kárász Izabella verse)