2015. június 7., vasárnap

Bajor kenyereim


Karácsonyra a férjemtől egy gomolyasajt készítő tanfolyamot kaptam. Nagyon örültem neki, de sajnos lemaradtam róla. Nem baj, a lányom, aki javasolta az egészet, kicserélte egy mediterrán kenyér sütő tanfolyamra. Arról is lemaradtam. Végül utolsó lehetőségként egy bajor kenyér sütő kurzus maradt, amire végül is elmentem. Nagyon tetszett, ezeket a kenyérkéket készítettem. 40 dekásak. A kerek és a jobb hátsó német sötét rozskenyér, a másik kettő pedig bajor parasztkenyér. Mivel nem tudom, hogy etikus-e a receptet itt közölni, és a neten van belőle néhány, így csak a képeket mutatom, és mindenkit bátorítok arra, hogy próbálja ki. 

Bibliás elmélkedés:
Mi másról is írhatnék itt, mint arról, hogy a kenyér a mindennapi szükségleteinket jelenti a Bibliában. Azokat a dolgokat, amelyek életben tartanak bennünket: ételt, italt, de ruházatot, lakáskörülményeket, munkalehetőséget is. Istennek mind erre van gondja, és az Övéi megtapasztalhatják, hogy a szükségest mindig megadja. Esetenként a luxus is meglesz, de azt össze kell teperni keserves küzdelmek árán. A végén pedig az öröm marad el, amely pedig abból a felismerésből fakadna, hogy tudja az én mennyei Atyám, hogy mire van szükségem, és azt ki is rendeli. 
A pusztában vándorló zsidók mannát ettek. Mindennap csak annyit szedhettek, amennyi az napra kellett. Ami másnapra maradt, az megromlott. A hatodik napon azonban kétszeres adagot szedhettek, mert a hetedik napon meg kellett pihenniük,  mégsem romlott meg. Ez Isten gondoskodásáról tanít bennünket.
Ezzel kapcsolatban néhány igevers:
Kenyér a testnek: 
"Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált." (koldus=kenyérkéregető. Károli fordítás) Zsoltárok könyve 35.25)
"Ha az Úr nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők
ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek,
De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsoltárok 127.1-2)
Kenyér a léleknek:
"Én vagyok az élet kenyere- mondja Jézus-, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János evangéliuma 6.35)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése